Jézus hatalma

Az igehirdetés elhangzott 2001. január 21-én, vasárnap, a Gyulai Pál u. 9. imateremben

Máté 8, 28-34, 12, 28

Kedves Testvérek !

Nagyon kényes téma ez a mai történet. Azért mondom, hogy kényes téma, mert nem vagyok hajlandó a régi igehirdetések menetében követni azt az egyszerű magyarázatot és elintézni ezt azzal, hogy hát bizony mi bűnös emberek a sátán rabságában élünk és ez néha olyan szintre is eljuthat az emberben, hogy már-már megszállott, már ördögi emberré lesz és azt sem tudja mit csinál. Veszélyes, ön- és közveszélyes, ezt csak egyedül Jézus hatalma győzheti le. Ez utóbbi igazságot természetesen hangsúlyozni szeretném, hogy csakis Jézus hatalmával lehet megszabadulni. De nem ilyen egyszerű ez a téma, hogy a bűnt és a megszállottságot, a bűnt és a betegséget alapvetően azonosítjuk egymással, miközben van ebben valami igazság. Tudjuk, hogy rengeteg ember szenved szorongástól, félelmektől, és szed nyugtatókat, mert már nem tudja önmagát úgy uralni és irányítani, hogy ne legyen benne feszültség, hogy egyáltalán el tudjon aludni. Ehhez pótlékokra, gyógyszerekre, tablettákra van szüksége. Nagyon sok ember szed úgynevezett kedély-javító tablettákat, amik különböző betegségekre kaphatók az idegorvosnál. Tehát nem annyira egyszerű, hogy a hitetlen világ az ördög markában, a hivő pedig Isten kezében, mindenféle probléma nélkül. Így különül el a világ két részre. Sokkal komplikáltabb a kérdés és éppen ezért azt is rögtön leszögezem, hogy súlyos tévedés és ítélet az, amit könnyedén elintéztek hívő emberek azzal, hogy " egy hívő embernek nem lehet szüksége sem idegorvosra, sem pszichiáterre-! Egy hívő ember - régebben még ilyen változata is volt, talán most is vannak szekták, ahol ezt hangsúlyozzák - nem lehet beteg. Tehát aki hisz, az nem beteg, aki beteg, az nyilván nem hisz eléggé. A siker-teológiának ez az alap magatartása és alap hozzáállása az egész hit-kérdéshez, hogy Jézus mindenre elégséges erőt ad, de úgy, hogy azonnal, csak jól kell kérni! Ma már - egy kicsit irónikus módon kell ezt hangsúlyozni - eljutottak hívő emberek arra a szintre, hogy lehetnek betegségei a keresztyén embernek, vagyis a hívőnek is. Hát mondjuk ilyen, mint influenza vagy vakbélgyulladás, de már depressziója nem lehet, mert az már hitbeli kérdés! Nos itt jön az a kényes kérdés, hogy meddig engedjük meg, hogy hívő ember is megbetegedhet és honnantól kezdve adjuk át a sátánnak, hogy ez bizony már a gonosz birodalma és ez a hit hiánya. És ezért nem tablettára van neki szüksége, hanem hitre. Könnyen félreérthetjük, könnyen ítélkezünk és könnyedén elintézzük sokszor a komoly betegségben gyötrődő embert azzal, hogy hát imádkozz, higgyél és akkor megoldódik minden bajod! Miközben van ennek az egyszerűsítő mondatnak igazsága, mély nagy igazsága, hogy hit által valóban megoldódnak a dolgaink, mégsem szabad egymás fejéhez vágnunk ezt. A magunk életében viszont gyakorolhatjuk.
Itt tíz gyógyítási történet szerepel. Máté evangéliumában a 8-ik fejezetben indul el ez a gyógyítási sorozat, mindegyiknek közös mondanivalója az, hogy Jézusnak van hatalma. Jézusnak van hatalma: betegségeken, a természet erőin, a gonosz hatalmak vagy megszállottság fölött, a bűnök fölött vagy a bűn által okozott iszonyú betegségek fölött - és itt gondolhatunk az úgynevezett pszichoszomatikus betegségekre, a megbénult emberre. Jézusnak van hatalma a halál fölött is és így tovább. Minden gyógyítási történetben ez a lényeg, hogy Jézus Úr. Jézusnak van hatalma. Sokféleképpen gyógyít Jézus, nem egyféleképpen. Minden esetben másként gyógyít. Van akit közelről simogatással, érintéssel, mint a leprást, van akit távgyógyítással, mint a kapernaumi százados szolgáját és ez esetben a természeti erőkön szóval van hatalma. Csak egy szó és meggyógyul a szolga, egy szó és lecsendesedik a tenger. Itt úgy tűnik ebben a történetben, ha figyelmesen olvassuk, hogy Jézus nem is beszél, nem sokat beszél, nem is tesz semmit. Úgy tűnik, hogy itt gondolattal gyógyít Jézus, vagy a jelenlétével.
Sokkal részletesebben írja le ezt a történetet Márk evangélista. Nagyon érdekes Márk, aki nagyon tömör, egyébként is mindent nagyon sűrítve, igazán a lényegest kiemelve dinamikus evangéliumot írt, ezt a történetet részletezi. Ott Jézus beszél. Sőt beszél a meggyógyult emberrel, ott egy emberről van szó, akiben viszont légió van, de bemutatja a történet végét is, hogy ez az ember csatlakozni akar hozzá és Ő mondja neki, hogy nem. Menj vissza oda, ahonnan jöttél és ahol éltél és ott beszéld el, mi történt veled! Lukács is egy emberről beszél. Máté viszont sűríti az eseményeket és két megszállottról beszél. Nem az a lényeg igazán, hogy egy- vagy kettő, hanem az hogy mivel a három evangélium közli ezt és máshol is olvasunk ilyeneket, hogy a megszállottakból kiűzi az ördögöket Jézus, foglalkoznunk kell ezzel a kérdéssel. Mit jelent ez ? Ha az eredeti szöveget nézzük, akkor a "démon- szó szerepel itt, mégpedig a démontól, a démonoktól megszállott emberekről van szó, nem "ördög- az eredeti kifejezés. Ezt a magyar fordításban így írták és ettől egy kicsit meseszerű lesz, furcsa lesz és idegen az egész történet. Mi az, hogy ördög?! Mindenesetre démonról beszél az Írás és beszél a sátánról. Érdekes, hogy az Újszövetségben - jó ha tudjuk, felváltva használják ezt a két szót. A démon az, amit egyébként ördögnek fordít a magyar. Az Újszövetségben nem túl sok helyen szerepelnek ezek a kifejezések, de kb. ugyanannyiszor szerepel a démon, mint ahányszor a sátán kifejezés. Nehéz megmagyarázni, igazán senki nem mert ezzel a témával olyan elmélyülten foglalkozni, hogy ezt tudományos szintre vigye, hogy egyáltalán mit kell nekünk ez alatt értenünk?! De egyet biztosan mondok, az én kedves újszövetségi professzorom tanította ezt még annak idején a teológián, hogy Jézus nem hitt a démonokban és mégis használta kora frazeológiáját, korának a hitéhez alkalmazkodott és a zsidók elgondolásai nyelvezetén beszélt a rosszról, a gonoszról. Azt jelenti ez tehát, hogy Jézus tanította, hogy van rossz, van gonosz és ez ellen lehet, szabad, kell küzdeni! Sőt hatalma van fölötte Jézusnak. Hogy aztán ezt a zsidók valószínűleg nem is a maguk hagyományából vették, mert az Ószövetségben nem igen olvasunk ilyenekről. Más népektől vették át ezt a démon-hitet. Mindenesetre olyan babonás félelemmel tekintettek erre, hogy például a halottak birodalmában, illetve a sírboltok körül vannak ilyen tisztátalan lelkek, meg olyan helyeken, ahol puszta elhagyatott hely van és elhagyatott ételmaradékokból táplálkoznak, talán a halottak lelkei. Hát mindenféle ilyen gondolatuk volt. Hogy Jézus mennyire nem vette ezt komolyan, tudjuk, hogy Jézus ment a pusztába egyedül, hosszú időre imádkozni. Volt kísértése is, kísértő volt számára a gonosz, de hogy ez kívül volt vagy belül, ez valószínűleg megválaszolható úgy, hogy a belső kísértésekre válaszolt Jézus. És ha még kell bizonyíték: Jézus összeszedette az ételmaradékokat az ötezer ember megvendégelése után. Ha hitte volna a démonok hitét, vagy osztozott volna kora hitében, akkor nyilván nem tesz ilyet. Találkozunk ezzel a példázattal, Jézus maga beszél ilyenről, hogy tisztátalan szellem, vagy gonosz szellem gyötri az embert és nem elég kisöpörni a házat, hogy kisöpörjük belőle a gonoszt, hanem meg kell tölteni valami jóval, különben hétszeres erővel jön vissza a gonosz és támad. Nos ez egyszerű kísérlettel is megállapítható, mindannyian átélünk ilyet, hogy valami rossz gondolat befészkelődik az agyunkba és elhessegetjük. De nem teszünk a helyére semmi mást és visszatér a gonosz gondolat. Talán többszörös erővel visszatér és nem tudunk, egyre kevésbé tudunk szabadulni tőle. Vannak erre megoldások, hogy hogy lehet szabadulni, de mindenesetre ez a mechanizmusa a gonosznak: Visszatér.
Pál apostol mondja, hogy "jóval győzd le a rosszat.- Lehet legyőzni a rosszat úgy, hogy jót teszek a helyébe. Valahogy úgy, mint a kisgyermek, amikor valami ostoba dologgal kezd játszani, ami nem neki való, veszélyes, akkor nem elég azt mondani, hogy ne tedd! Hát persze, hogy akarja tenni, minél inkább tiltjuk, annál inkább azt akarja- Az okos szülő ilyenkor a kezébe ad valami mást, azaz felcseréli a játékát valami jóval. És elterelődik a figyelme a rosszról. Nem csupán tiltunk, hanem a pozitívumot is ajánlanunk kell. Amikor rossz gondolataink vannak, valami negatív erő akar a birtokába venni, este sötétben, magányban nagyon sokszor átéli az ember félelmek között, hogy hétszerte erősebb félelem tör rám, hogy ha csak megpróbálom könnyedén elhessegetni magamtól. Valami jóval töltsd ki a helyét és akkor ez a pozitív erő, ez a jó elfoglalja a helyét és nem enged a gonosznak, a rossznak. Hát valami ilyenről van itt szó és ez történik mindenféle úgynevezett ördögűzés címen. Sajnos ez egy megint nagyon lejáratott szó, amit az egyház sokszor rosszul gyakorolt és a legtöbb esetben jobb lett volna, ha nem tesz semmi egyebet, csak csupán csöndesen imádkozik tagjaiért. Mindenesetre van ilyen igen, hogy kiűzi belőlem Isten a rosszat, hogyha átadom magam Neki. Ha azt mondom, hogy "törődj velem, foglalkozz velem, nem akarok a rossz bűvöletében élni, én jó akarok lenni, engem vonz a Te jóságod.-
Minél ösztönösebben élünk, minél inkább az állatokhoz hasonlít az életünk, hogy csak az ösztön, ami pillanatnyilag jó nekem azt akarom és keresem, annál több bennünk a félelem és több bennünk az agresszió is. Újabban divatos betegség, a pánik-betegség, ami az ösztönök ostoba sugallata: Olyan reakció keletkezik az ember lelkében, az idegrendszerében, mintha veszélyben lenne, pedig nincs veszélyben. De annyira megfeszültek az idegei, annyira kifárasztotta magát, annyira belepörgött a saját szorongásos életmódjába, hogy az ösztönei rosszul működnek. És mégis az ember az ösztönre hallgat. Baj van, veszélyben vagyok, félek. Pánik. Leegyszerűsítettem, de kb. erről van szó a pánikbetegségnél és az igazi megoldás az, hogy "engedd el, nincs semmi baj, nincs veszély, lazítsál, pihenj!- És ezt szóval nem lehet csupán könnyedén megoldani, sok esetben ehhez valami plusz erő kell. És erre rásegíthetnek a tabletták is. Mindenesetre a tudatos élet háttérbe szorul és az ösztönök veszik át az uralkodó szerepet. Tudom, talán az eszemmel tudom a dolgokat és mégsem a tudatom uralkodik, hanem az ösztöneim. És ezt lehet aztán fokozni egészen odáig, hogy az ember úgy érzi, hogy megőrül. Ezt már nem lehet tovább bírni, talán már nem is vagyok normális. És ilyenkor nem szabad egyedül maradni, nem szabad ilyen elhagyatott helyen bolyongani, hanem nagyon is kell menni emberektől segítséget kérni, hiszen az hozhat vissza a realitás, a valóság talajára.
Ez a két megszállott érdekes, hogy úgy megy oda Jézushoz, hogy támadják Jézust. Felismerik és támadják Jézust: "mi közünk Hozzád, Isten fia?!- Isten fiának nem igen nevezték Jézust, - ugyan pogány földön játszódik ez a történet, de mégis csak furcsa! Itt látszik, hogy a nagyon megfeszített idegrendszerű, a nagyon érzékeny, a már-már őrület határán levő ember, vagy éppen az őrültségében, élő ember és a zseni, a tisztán látó között ilyen kicsi a különbség és a választó vonal, hogy felismerik Jézust, Isten fia: Mi közünk hozzád? Menj innen, hagyj békén minket és ez a folytatás, - ami nem egészen érthető sokak számára, hogy "azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket? .Ez az "idő előtt- azt jelenti, hogy a kairosz előtt, még nincs itt az alkalma annak, hogy Te mirajtunk uralkodj! Nincs itt az alkalom. Majd amikor a végítélet jön, majd ha az utolsó idők jönnek, majd akkor kell az ördögöket legyőzni, a gonosz hatalmát legyőzni. És itt idézem azt, amit Jézus mond, miközben vitatkozik a farizeusokkal, ugyancsak az ördögűzéssel kapcsolatban: "ha én Isten lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa-. Hát ez itt a lényeg. Elérkezett hozzátok az Isten országa. És én az Isten lelkével hozom mindazt az erőt, ami a jó győzelmét elárasztja és hozza a gonosz fölött. Mindegy, hogy ördögöknek, gonoszságnak nevezzük, megszemélyesítjük: sátánnak nevezzük, igazán nem ez a lényeg. Ha megszemélyesítjük majdnem mindig könnyebb a dolog, mert azt mondjuk, hogy rajtam kívül álló a gonosz. Hát én nem tehetek róla, hogy megszállt vagy hatalmába vett a sátán, elcsábított, mintha a felelősség nem az enyém volna. Van olyan borzasztó köre és atmoszférája a gonoszságnak, hogy már-már tényleg úgy érzi az ember, hogy ez már valami emberfölötti erő. Mégsem mondhatjuk azt, hogy akkor ezek szerint két erő uralkodik fölöttünk, az ördög és a Jó Isten és nekünk e két szellemi hatalom között kell őrlődnünk és döntenünk. Vagy ők vitáznak és harcolnak fölöttem és rólam. Túl egyszerűnek tűnik ez a kettős világrendszer és ugyanakkor hamis is, mert azt sugallja, mintha az Istennek nem volna nagyobb hatalma. Én hiszem, hogy az Istennek van hatalma. Elérkezett hozzátok Isten országa -- mondja Jézus. Ez nem a végidőkben lesz, ez már elkezdődött 2000 évvel ezelőtt. Jézus az Isten lelkével, a megszállottakat is meg tudta gyógyítani úgy, hogy kiszabadította őket a görcsből, akár a rohamból, akár az idegrendszeri megkötözöttségből, akár a pánikos félelmükből és agresszivitásukból. Mindegy, hogy honnan származott, meggyógyítja a jelenlétével. És ez ma is történik, történhet, amikor az Isten országa közöttünk van, amikor az Isten lelke működik. Hogyan értsük tehát ezt a történetet, összefoglalva: mi ennek a mondanivalója? Nem tudjuk megmagyarázni az idegrendszeri betegségeket, mert még nem jutottunk el igazán a tudományunk határáig, még sok-sok mindent meg kell értenünk. Nem tudjuk, hogy honnan származik az elmebetegség pl. és mikor tör ki valakin és honnantól nevezzük elmebetegnek az embert és hol van az, hogy még szabadon jár-kel. Ki tudná ezt megmondani igazán? De nem igaz az, hogy a hívő ember mentes az idegrendszeri vagy pszichés eredetű lelki-szellemi betegségektől. Minket is megfertőzhet sok minden betegség, gondolat és gonoszság, mert van gonoszság.
A lényeg azonban az, hogy nem kettős uralom van: a gonosz és a Jó Isten, hanem az Isten hatalmán belül van a gonosz és az Isten engedi, hogy mi mindannyiszor válasszunk a jó és a rossz között. És a rossz és a gonosz hatalmát is választhatjuk. Istennek azonban van hatalma -- és ezt Jézus demonstrálja -- a gonosz fölött. Tehát vannak negatív erők, gonosz indulatok, amik megbetegítenek - ezek ellen küzdeni kell a jóval. Kísérleteket végeztek ilyen szinten embereken, hogy ha valaki örökké csak a rosszról, a gonoszságról szóló filmeket nézi, egyfolytában agressziót lát, abban megnő a feszültség és megnő a nyitottság a különböző betegségekre. És az, aki csak a jóról tud, az olvasmányai, a film-élményei csak a jóról szólnak és állandóan pozitív példákat lát maga előtt, annak az immunrendszere is megerősödik. Egyszerűen nem betegszik meg, náthában sem, és elmebetegségben sem. Mert a jóval töltötte meg egész testét-lelkét-szellemét. Nem ilyen egyszerű, hogy az ember receptet ad és akkor mindjárt meggyógyul az ember, de folyamatok vannak és célok, irányok vannak az ember életében és ez lényeges. Kire nézek? Kire tekintek föl, mint akinek hatalma van, -- ez dönti el az életemet. A gonoszra, a rosszra? Félek a sátántól, mindenben ördögöt látok? Borzasztó, hogy a református egyházban is van ilyen irányzat, ami mindenben ördögöt lát és mindenben ördögi praktikát lát, még a jóban is! Hiszem azt, hogy becsavarodik az ember a rosszaságba és a gonoszságba, hogy ha folyton arra koncentrál. A jó, az Isten ereje, Jézus Krisztus szabadítása - ez az, ami és aki jóval tölthet meg. És megvéd a gonosztól, hiszen így imádkozunk: "szabadíts meg a gonosztól-. Van gonosz, de megszabadít minket az Isten. Legyen áldott azért az Isten, hogy adta nekünk Jézust, mint példát és mint szabadítót, a gonosztól megszabadítót, hogy Ővele táplálkozva megerősödjünk a jóra és így győzzük le a rosszat. Úgy legyen!

Ámen.