Vissza a többi prédikációhoz

Reformáció az Újszövetségben

Az előadás elhangzott 2008. október 30-án, a Methodista Imaházban, ökumenikus estén

Ezt a címet kaptam: Reformáció az Újszövetségben, a Jézusi reform. Már a címnél odatehetem a kérdőjelet. Miközben készültem, fölmerült bennem a kérdés: vajon Jézus reformot hozott? Reform az, amit Jézus adott ennek a világnak? Legalább az idézőjelet tegyük ide: a Jézusi "reform-. Azonnal elindulhat a gondolatunk, a fantáziánk, óriási nagy téma ez. Mit is hozott Jézus? Mi a Jézusi életmű? Hogyan nevezzük azt, amit Jézus hozott? Be kell vallanunk, ezt én sem tudom megválaszolni, de egy estén belül különösen nem lehet megválaszolni. Ha egész hetes sorozatot tartanánk erről, akkor sem tudnánk teljességgel és maradéktalanul elmondani, hogy mit hozott Jézus.

A reform, a haladó jellegű, de a múlttal nem gyökeresen szakító változást jelenti. Újat, valami újítást hozó fogalom. Javítani, megpróbálni megújítani a régit. Reformálni azt jelenti, javítani, újítani, reformokat bevezetni. A reformációra azt szoktuk mondani, hogy visszaalakították a reformátorok az egyházat, megpróbálták visszaalakítani az első keresztyének gyülekezetei szerint az egyházat, a megromlott, eldeformálódott egyházat. Jézus reformer volt? Jézus visszaalakította a gyülekezetet, a zsidó vallást reformálta? Itt van a nagy kérdés, hogy ki ez a Jézus? Ezzel le is szűkítettem a kérdést. Nem azt kérdezzük, hogy kicsoda Jézus Krisztus? Mert Jézus a Krisztus, Jézus a Szabadító, a Messiás, a Megváltó, és akkor az egész váltságművére gondolunk. De ma este nem erről gondolkozunk, hanem leszűkítjük a történeti Jézusra, a Názáreti Jézusra a gondolkodásunkat. Ki volt a Názáreti Jézus? Még így is nagyon nagy téma marad: ki volt a Názáreti Jézus?

Forradalmár, aki radikálisan, gyökeresen változtatott, és minden hagyománnyal szakított, még az Ószövetséggel is? Vannak, akik ezt vallják. Ez az egyik válasz a sok közül. Jézus forradalmár, Ő az úgy nevezett "felszabadítás-teológiának- alapmozgatója, eszmeadója. Én magam - Ázsiában, Sri Lankán egy utam során - személy szerint találkoztam olyan római katolikus keresztyénnel, sőt római katolikus pappal, akinek a miseruháján a PX, és a mécses szimbóluma helyett ott volt a sarló és a kalapács. A forradalmat hirdette, mert azt vallotta, hogy Jézus nevében a rendszeren változtatni kell. Nem ítéltem el őket, engem ugyan megsokkolt ez a látvány különösen, mivel 25 évvel ezelőtt történt, amikor még nálunk más rendszer volt. Megdöbbentett a látvány, de abban az iszonyatos nyomorban, abban a rettenetes szegénységben - égbekiáltó igazságtalan gazdasági rendszerben - ők hitték és vallották, hogy Jézus Krisztus nevében lehet és kell rendszert váltani, és ehhez az erőt nekik Jézus adja. Ideteszek egy Igét, mert az Újszövetségben nagyon gazdag Jézus-kép áll előttünk, és sokféle Jézusi gondolat. Az egyik például: "Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot.- (Máté 10, 34) Ugyanezt Lukács evangéliuma így írja:"Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna! (Lk 12, 49) Bizony megdöbbentő ez az Ige. Nem akarok most ennek magyarázatába belemenni, csak felvillantom, hogy igenis van ennek valami köze ahhoz a Jézushoz, a Názáreti Jézus Krisztushoz, amit ezek az emberek a nyomorúságból kidolgoztak, hogy tudniillik a zsarnokság, a kizsákmányolás és az igazságtalanság ellen (is) harcolt Jézus. Igen. Valóban Ő a szegények oldalán állt, pártos volt. Nem volt semleges, mondván, hogy hát ehhez én nem szólok hozzá. Ő a szegényeknek hozta az evangéliumot, azt mondta: "Boldogok vagytok, szegények, mert tiétek az Isten országa- (Luk 6, 20). Itt nemcsak a lelki szegényekről beszél, mint ahogy Máté írja evangéliumában, hanem a Lukácsi értelemben vett koldusszegényekről van szó. Jézus megdicsérte az özvegyasszony kétfilléres adományát, aki mindenét odaadta, szemben a gazdagokkal, akik a fölöslegükből kérkedve adtak, és kürtöltettek maguk előtt. Nem volt Jézus semleges ilyen ügyekben. Vannak, akik azt mondják, forradalmár volt Jézus. Vannak, akik azt mondják: nem, Jézus reformer volt, aki módosította a vallásosságot, a kultuszi életet, aki figyelmeztetett, hogy nem lesz így jó, másként kellene, komolyabban kellene venni!

Van, aki azt mondja, hogy vallásalapító volt Jézus. Valóban. Nem akart ugyan vallást alapítani, mégis új vallás született: a keresztyénség. Rá hivatkozunk mi, mindnyájan. Ő a mi fundamentumunk, és ezzel vallásalapítóvá tettük Jézust. Nincs egyetlen, hiteles Jézus kép. Nem lehet azt mondani, hogy ez igaz, az meg nem igaz. Mégis próbáljunk meg együtt valami komplex képet meglátni és megérteni abból a gazdagságból, abból a gazdag Jézus-képből, amit az Újszövetség, különösen az evangéliumok elénk adnak. Persze a négy evangélium négyféle Jézus-képe mellé még ott van Pál apostolnak egy ötödik Jézus-képe, vagy Krisztus-képe. Aztán ott van a Zsidókhoz írt levél, és még sorolhatnánk, hányféle Krisztus-képpel, találkozunk az Újszövetségben. Ezekből próbáljuk megválaszolni, hogy mit is hozott Jézus? Ha reformot, milyen reformot? Ha forradalmat, miféle forradalmat? Ha új vallást, akkor milyen az az új vallás? Természetesen én csak a saját szűrőmön át szűrődő Jézus-képet tudom elmondani, mert hiszem, hogy mindannyian a szívünkön át szűrjük, ha komolyan vesszük az Igét, mert ha nem, akkor nem is lennénk itt. A szívünkön átszűrve próbáljuk megérteni az Újszövetségből, hogy ki ez a Jézus. Ki volt és ki ma, ki az egyház feje, aki vezet minket? Én a saját szűrőmön át próbálom láttatni, hogy mit értettem meg Jézusból.

1. Az első megállapításom az, hogy ha Jézus csupán a zsidó vallás reformját hozta volna, akkor mi ma nem lennénk itt. Vagy megreformált zsidó vallású emberek lennénk. Jézus nem a zsidó vallást reformálta. Reformerként tulajdonképpen el is bukott, mert nem hallgattak rá. A zsidó vezetők, a vallás vezetői elítélték, elfogták és megölték. Nem bírták elviselni azokat a gondolatokat, és tanítást, amit ő hozott, amivel reformálta volna a vallást. Ma sem hivatkoznak Jézusra a zsidók, amikor magyarázzák a szent irataikat, eltekintve néhány gondolkodótól, akire majd még visszatérek.

2. Másodszor Jézus nem robbantotta a meglévő társadalmi és politikai viszonyokat, noha iszonyatos társadalmi berendezkedésben éltek akkor az emberek, és akik őt követték. Iszonyatos szegények voltak, rettenetes szegénységben éltek azok a halászok, azok az egyszerű emberek, akik a tanítványai lettek. Persze voltak gazdagabb, vagyonosabb emberek is, akik csatlakoztak hozzá, de ez a különbség a gazdagok és szegények között égbe kiáltó volt, ahogyan kezd ma is égbe kiáltóvá lenni a mi magyar társadalmunkban. Jézus nem robbantotta föl ezeket a viszonyokat, és nem mondta, hogy induljunk, és töröljük el ezt a rendszert, mert ez úgy, ahogy van, gonosz. Azt a politikai helyzetet sem robbantotta föl, hogy a megszálló Római Birodalom uralkodott a nyomorult zsidó népen is többek között, mint más népeken. Nem robbantotta, és nem mondta, hogy űzzük ki a rómaiakat, pedig ezt várták tőle, pedig ez volt az egyik legszentebb, és legszebb elvárása az embereknek: Bontson zászlót Jézus, és mi megyünk utána. Voltak zélóták is közöttük, akik követték Jézust, akik mai szóval terroristák voltak. Csak akkor még nem robbantottak, csak kis tőrrel szurkáltak titokban, a tömegben, ahol lehetett. Jézus nem robbantotta ezt a nyomorult rendszert, amiben a nyakukon ült a hatalom, az a buja, virágzó, és aztán romjaiba összedőlő római birodalom. Ezt nem tette, de megütközést és botránkozást okozott azzal, ahogyan beszélt és tanított. Skandallum - ez a szó szerepel a görög szövegben, akkora botrány volt, amit hozott, hogy a zsidó vezetők bujtogatására a rómaiak is azt mondták, jobb, ha elpusztul, ne lázítsa itt a népet. Bele kellett halnia.

3. Jézus nem akart új vallást adni, ez a harmadik gondolatom, nem volt vallásalapító, és mégis azzá lett, azzá tettük. Talán baj, talán nem baj, mert hiszen egy mozgalom előbb-utóbb intézményesül mindig, nem maradhat 2000 éven keresztül csak mozgalom, bármilyen szent az az ügy. Jézus nem vallást hozott, nem új vallást akart alapítani, hanem az Isten országát hirdette. Az Isten országát hirdette meg, az élet reformációját hozta. Így fogalmazom most ezt: életformát adott és hozott. Tehát nem bizonyos igazságokat akart átadni, és érvényesíteni, hanem a szeretetet, a szeretet reformját hozta el. De nem szavakkal csupán. Nem azzal, hogy gyerekek, szeressétek egymást. Élte, amit mondott, és mondta, amit élt. Nem ezt, vagy azt akarta megreformálni a vallásos életben, a zsidó vallásban, hogy szép, szép az Istentisztelet, de talán jobb lenne, ha a templom udvarán mégse lenne olyan nagy nyüzsgés, no, ki azokkal az árusokkal! Vagy: Ne kérjetek olyan magas kamatot, elég lesz a fele is, amikor pénzt váltotok! Nem erről van szó. Ezt Keresztelő János tette. Ha valaki reformer volt, vagy reformot akart, az, Keresztelő János volt. Őt is megölték, őt sem lehetett elviselni, őrá sem hallgattak. Jézus azonban nem ezt, vagy azt a részletét akarta megújítani, hanem mindent, az egész életünket akarta - most már azt mondtam, a mi életünket is akarja - megújítani, de az akkori követői életét is teljességgel akarta megújítani.
Hóseás reformja az Ószövetségben kívülről befelé haladt. Megtalálták a törvényt, megtalálták a Szent írást a templomrenoválás közben, és ez a "külső találkozás- az Isten beszédével befelé hatott annyira, hogy a szívüket is reformálta. Jézus a fordítottját művelte, és teszi ma is velünk. Ő nem kívülről befelé reformál és újít, hanem belülről kifelé. Először a szívünket akarja megformálni. Olyan mélyreható volt, ahogy beszélt. Így mondták róla még az ellenségei is, hogy úgy beszél, mint akinek hatalma van. Honnan van a te hatalmad? - kérdezték őt kérdőre vonva. Hát egyszerűen nem lehetett elmenni közömbösen - vagy gyűlölték, vagy szerették. Vagy megtértek, vagy meg akarták kövezni Őt. A szívig hatott az, amit mondott, ahogyan beszélt Jézus. Ez az igazi reformáció, ez az igazi változás! Ez a mindent megváltoztató, mindent felforgató beszéd, ugyanakkor valóság, - mert Jézus ezt nemcsak mondta. Olyanokat tett, hogy elállt szeme-szája mindenkinek. Nemcsak a csodától, hogy lecsendesedett a vihar, hanem a lelkük csendesedett meg az embereknek. A kezük megállt a zélótáknak is. Ha csak a lábmosás történetére utalok, a tanítványok se értik, Péter tiltakozik: szó sem lehet róla, az én lábamat soha, soha nem fogod megmosni!

Ki ez a Jézus? Reformer? Milyen reformer, aki megmossa a tanítványok lábát? Sokkal több. De persze, reform is van ebben, hogyne volna. Mindent megfordító. Azt mondja: Nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak, hanem azért, hogy én szolgáljak nektek. A tanítványai, a betegek, a szegények között demonstrálta azt, amit tanított, bemutatta az Isten országát: Olyan, ahol szeretet van, ahol szeretet uralkodik. Ahol nem az irigység, meg a hatalom a fontos, nem a pénz, meg a rangok, meg a tisztségek, a szép ruha, hanem ahol a szeretet, az osztozás és az ajándékozás. Ebbe bele kellett halnia. Jézus ezt önként és tudatosan vállalta - nem áldozatul esett, hanem vállalta - ezt az áldozatot.

Most térek vissza arra, hogy az utóbbi években, évtizedekben több zsidó gondolkodó szívesen elemzi Jézus tanításait, beszédeit, egész magatartását, és nagyon érdekes, hogy milyen művek születtek meg Jézusról tőlük. Azért nevezem gondolkodóknak őket, mert nem a zsidó vallás akarja rehabilitálni Jézust, hanem a gondolkodók, írók, filozófusok. Van ilyen könyv: "A zsidó Jézus-, ők vallják, hogy Jézus meghatározóan zsidó volt, népe hű fia. Alapvetően nem akart ő megváltoztatni semmit az Ószövetség vallásából, csak kiemelt néhány nagyon fontos gondolatot. A törvényből is, meg a prófétákból is, reformokat hozott az Ószövetség gondolataiba. Érdekes módon Máté evangéliumában egy kicsit felfedezhetjük ezt a fajta gondolkodást. Máté a zsidóknak írja az evangéliumát, és éppen ezért nagyon sok utalást tesz az Ószövetségre. Egyetlen helyet mutatok fel, néhány versszakot a Hegyi Beszédből, érdekes, amit Jézus mond Máté szerint:
"Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat. Mert bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg minden be nem teljesedik. Tehát ha valaki a legkisebb parancsolatok közül akár csak egyet is eltöröl, és úgy tanítja az embereket, az a legkisebb lesz a mennyek országában; ha pedig valaki ezeket megtartja és tanítja, nagy lesz a mennyek országában.- (Máté 5, 17k) Valóban úgy tűnik, hogy minden szó szerint, vessző szerint fontos. Gondoljunk bele, hogy mit mond itt, talán nem is vesszük komolyan sokszor! Egy vessző sem változtatható meg abból, ami leíratott, és ez nyilvánvalóan az ószövetségi iratokra vonatkozik. Se a népirtás, amit az Isten nevére hivatkozva tettek, követtek el oldalakon, fejezeteken keresztül, az ószövetségi gyilkosságok, és iszonyatok, amik, ha valaki egyszer végig olvassa az Ószövetséget, az látja, hogy mennyi háború, véres népirtás történt ott az Istenre hivatkozva. Semmi el nem veszhet. Persze, itt inkább természetesen a törvényről van szó. Az mind fontos, azért jött, hogy betöltse. Akkor Jézus azért jött, hogy mindezt megismételje? Azért jött volna Jézus, hogy újra csupán nagy hangsúlyt, felkiáltó jelet tegyen az ószövetségi tanításokra? Érdekes, hogy a következő mondat viszont így folytatja: "Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét... akkor semmiképpen nem mentek be a mennyek országába- (20.v.)
S ezek után jönnek azok a híres, csodálatos, nehezen érthető, vagy értelmezhető, de csodálatos mondatok: "Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek... Én pedig azt mondom nektek...-
És ezekben bizony nem a régi törvény megismétléséről van szó.

Jézus nem csupán ismétli az Ószövetséget. Sőt. Mit tesz? Külön hangsúlyoztam ezt a mondatot, hogy "ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudók igazságát, semmiképpen nem mentek be a mennyek országába- - itt valami olyasmiről van szó, amit Jézus is tett. Jézus messze felülmúlta az Ószövetséget. Ez itt a lényeges hitem szerint, hogy ez ellentmondás. Egyfelől azt mondja, hogy igen, megmondatott a régieknek, és itt persze a tízparancsolatból emel ki néhányat, más törvényeket idéz: tovább viszi, egészen a végsőkig kiélezi, úgyhogy már-már lehetetlenné teszi, másrészt az ellenkezőjét mondja. "Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.- Egyébként így nem található meg az Ószövetségben, hogy gyűlöld ellenségedet.) "Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket.- (5, 43-44) Áldjátok azokat, akik átkoznak titeket. Jézus messze felül múlja mindazt, ami az Ószövetségben volt. Tehát azért jött Jézus, hogy betöltse a Mózesi törvényt? Igen és mégsem. Nem, inkább messze felül múlja.

Jézus túllépett azokon a kategóriákon, amikbe beleszületett emberileg. Itt most megint a Názáreti Jézusról mondom, és még mindig a Názáreti Jézusról gondolkodunk. A történeti rendszerbe, viszonyokba, társadalmi viszonyokba beleszületett Jézus, és túllépett rajta. Ne botránkozzunk meg rajta, de ez volt az ő messze túlhaladó mozgalma, hogy utat mutatott az embertől az Istenig. Az isteni utat mutatta meg. Az ácsmesterségén túllépett, a családja szűk keretein túllépett, hiszen azt mondta: azok az én anyám és testvéreim, akik hallgatnak, akik teszik, és cselekszik, amit mondok. Túllépett a zsinagógán. Eleinte ott prédikált, aztán kiűzték onnan. Túllépett a Tórán, a zsidó kötöttségeken. Ez volt az útja, mert nem fogadták be. És túllépett minden rendszeren, a saját útján járt. "Én vagyok az út, én vagyok az igazság, én vagyok az élet-. Ez nem bírták elviselni és megölték. De túllépett a halálon, feltámadt és belépett az Isten országába, és elhozta ezzel a megváltás útját. Nem anarchista volt, mert sokan megteszik odáig az utat, hogy kilépnek a maguk rendszeréből. De hova? Vezetnek valahova? A semmibe. Jézus nem a semmibe lépett ki, hanem túllépett a maga emberi világán az Isteni Útra. Ez fontos, mert nagyon könnyű elvéteni és félreérteni Jézust, ha csak azt gondoljuk, hogy túllépett. Ezért nem forradalmár, ezért nem anarchista.

Jézus az emberiből az Istenibe mutatott utat, de ez egyben az emberszeretet és az emberi szolidaritás iránya is. Röviden utalok az irgalmas samaritánus példázatának botrányára. (Luk 10, 25k) Gondoljuk el: vallásos szemmel, a zsidó vallási viszonyok között botrány, amit tanít Jézus. A pap, és a lévita elmennek a bajba jutott, nyomorult ember mellett. Miért? Mert vallásosak. A vér tisztátalan, és egyáltalán, a vallás fontosabb, mint az ember. Félelmetes, amit Jézus ebben a példázatban hangsúlyoz. A samaritánus volt az irgalmas. Kicsoda? Ma azt kellene mondanunk, meg ne botránkozzon senki, hogy a cigány, a román, a tót, a - mondjunk valakit még - a kínai. Az, akiről nem gondolnánk, hogy az Isten embere, és az Isten akaratát cselekszi. Jézus botrányosan, forradalmian újat hozott ezekkel a példázatokkal. Az utolsó ítélet példázatban (Máté 25, 31k): Uram, mikor láttuk, hogy te éheztél, vagy szenvedtél volna? Ha megtetted eggyel, velem tetted meg. Egy kicsivel, egy emberrel, mindegy kivel, egy hajléktalannal, egy büdös, koszos szerencsétlennel. A tékozló fiú példázata (Luk 15)... Nem sorolom tovább. A Máté 23. fejezet Jaj-mondásai: jaj a farizeusoknak, az írástudóknak, jaj a vallás vezetőinek. Ezek mind-mind abszolút felforgató beszédek voltak. Csoda, hogy Jézust meg kellett ölni? Hát nem. Hogy keresztfán végezte? Teljesen érthető. Ez elviselhetetlen volt! Túllépett mindenen, az egész akkori vallásos rendszeren, az Ószövetségen, a zsidó valláson, a Római Birodalom mindenféle előírásain, és nem az írott Igére hivatkozott, hanem az Ő mennyei Atyjára, vagyis arra az Istenre, aki nem bosszúálló Isten, nem haragvó, bűnösöket gyűlölő, jókat bezzeg megáldó Isten, hanem mindenkinek kegyelmet adó Isten. Ez is felforgatás, és borzalmas nagy újítás.

Jézus tehát nem szembe helyezkedett az Ószövetséggel, hanem fölé emelkedett az Ószövetségnek. Ez óriási különbség. Mert valóban közben szembesült és szembe helyezkedett mégiscsak az ószövetségi törvényekkel, az irgalmatlansággal, a kultikus vallásossággal, amelyik ugyanakkor embertelen lett. Szembehelyezkedett a kegyes kegyetlenekkel. Nem vállalta el a diadalmas messiási szerepet. Mondhatnám így, az Ószövetségből nem a Tórát hangsúlyozta - így fogalmaztam meg - nem Mózes volt a "kedvence-, hanem Ézsaiás próféta, mégpedig az Ézsaiás 53. fejezet. Az Úr szenvedő szolgájának a képe, vagy a Hóseási ige: "Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot-. Nem vállalta a diadalmas király, vagy a diadalmas Messiás-várást és a diadalmas Messiás-szerepet, hanem vállalta a Szenvedő Szolga szerepét, a szenvedő megváltó szerepét: a szegényekkel, nyomorultakkal, betegekkel, bűnösökkel való együtt szenvedést. A keresztjét nem fenyegetésre használta, hogy az Isten haragja el fogja pusztítani azokat, akik nem hisznek bennem, vagy az én keresztemben. Ilyeneket sose mondott, ezt Pál apostol mondta már, hanem Isten szeretetének a hatalmát mutatta meg a keresztjén is azzal, hogy hűséges maradt a halálában.

Összefoglalom: Jézus Krisztus az Út. Ez talán a legmegdöbbentőbb reform, hogy ő, maga vált úttá. Az állattól az emberig, az embertől az Istenig. Út, és azt mondja: kövess engem mindhalálig! Kövess engem az Istenig! Ez igazán a Jézus reformja hitem szerint. Lehetne példákat keresni arra, hogy hogyan lehetne társadalmat, politikát felépíteni arra a Jézusi rendszerre, mindarra, amit tanított, de ez már legyen a folytatása bennünk ennek a témának. Hitem szerint Jézus ma is reformál, megújít, átalakít, belülről kifelé megváltoztatja az életünket. Adja Isten, hogy szüntelen reformáljon minket is Szentlelkével.