Gyulai Pál utcai Református Gyülekezet

Budapest, VIII. ker. Gyulai Pál u. 9. Telefon: (06-1) 268-96-12


Karsay Eszter lelkipásztor

Karsay Eszter lelkipásztor

"...Én hiszek abban, hogy az Isten minket sokféleképpen megszólíthat. Lehet, hogy egy pszichológiai könyvön vagy egy gyermek csillogó szemén vagy a zenén keresztül. Van, hogy nem tudok imádkozni, mert annyira magam alatt vagyok. Lehet, hogy csak annyit sóhajtok, hogy Istenem, könyörülj rajtam!,
- de akkor az már imádság. "

"...Amikor boldog akartam lenni, nem sikerült. Amikor viszont nem akartam, de tettem a dolgomat és élveztem a munkámat, a feladataimat, akkor egyszer csak rám szakadt a boldogság. Ez az Úristen nagy-nagy ajándéka és csodája...."

Törődve törődni (parokia.hu - interjú)


Igehirdetés - 2018. szeptember 2., vasárnap

Válogatás Karsay Eszter prédikációiból

Talán
Elhangzott 2012. december 30-án, a Gyulai Pál u. 9. imateremben
Közel(edik) az Isten
Elhangzott 2011. december 11-én, a Gyulai Pál u. 9. imateremben
Reformáció az Újszövetségben
Elhangzott 2008. október 30-án, ökumenikus estén a Methodista Imaházban
Ki vagy Te?
Elhangzott 2007. május 20-án, vasárnap, a Gyulai Pál u. 9. imateremben
Fogod a kezem
Elhangzott 2007. szeptember 2-án, vasárnap, a Gyulai Pál u. 9. imateremben
Gondviselés, teherhordozás, felelősségvállalás
Elhangzott 2006. december 3-án, a Gyulai Pál u. 9. imateremben
Jézus hatalma
Elhangzott 2001. január 21-én, vasárnap, a Gyulai Pál u. 9. imateremben

Karsay Eszter megjelent könyvei

Várakozók

Várakozók

Adventben általában a várakozásról gondolkodunk. Arról, hogyan várjuk mi Isten szabadítását. Közeledik karácsony ünnepe, ami hangsúlyozottan hirdeti: jön a Messiás, a Szabadító. Megszületett egyszer kétezer éve, és most várjuk, készítjük a lelkünket, hogy bennünk is megszülessen! Most azonban a másik oldalát hangsúlyozom adventnek, ami… Isten várakozása.”

Karsay Eszter református lelkipásztor adventi igehirdetése Isten várakozása felől közelíti meg az „elveszett fiúk” példázatát. „Isten adventje az, hogy várja gyermekei hazatérését. Várja a tékozló fiút, még pontosabb, ha így fogalmazom: az elveszett fiút, sőt az elveszett gyermekeit.” Meditációi folytatják a sort: Isten szeretete felől közelítenek ünnep-váró hétköznapjainkhoz. Így kerül elő az ünnepvárás, lomtalanítás, ünneplés, ajándékkísérő témája, s az advent egyik legégetőbb kérdése: „Hogyan szerethetjük mi Istent?”

És velem ki törődik?

És velem ki törődik?

Tele vagyunk ilyen kérdésekkel, amiket okosan, ügyesen elnyomunk, lenyelünk - akkor is, ha családban élünk, akkor meg különösen, ha magányosan -, mert nehéz dolog megosztani ezeket a mély, belső kérdéseket. Feltenni is nehéz, meg hát kinek is? Azt remélem, hogy a végén eljutunk arra a válaszra, amit hívő keresztyénként adok. Kit érdekel az én sorsom, velem ki törődik? Hiszem, hogy Isten törődik velünk. Ez a legfontosabb válaszom minden kérdésre. De amíg erre rájövünk, nem úszhatjuk meg olcsón a választ: keressük, hogy mit is tehetünk mi önmagunkért?
Mi hogyan törődünk magunkkal?